Különleges vízállapotok a Fertő tavon
Különleges vízállapotok a Fertő tavon
- egy közelgő évfordulóra –
A mérsékelt, illetve nedves éghajlatú övekre az un. nyitott, lefolyásos állóvizek a jellemzőek, míg a zárt, lefolyástalan tavak a szteppék, puszták kísérői is ritkán fordulnak elő a mérsékelt éghajlati övben. Ilyen zárt sztepp tavak legnagyobb és egyben legnyugatibb tagja a Fertő tó, mely különleges természeti adottságaival, környezetére gyakorolt hatásával egyedülálló jelenség. Egy időben a tó a „titokzatos” jelzőt is viselte, mivel időnként kiszáradt, és csak évek multán telt meg újból vízzel.
A tó elnevezéséről Hunfalvy Pál a következőket írja: „Mind a Balatonra, mind a Fertőre a rómaiaknál csak a Pelso név divatozott. A folyónevek megmaradtak a rómaiak után, s átöröklődtek a magyarokra. A Pelso tónév megváltozik. A nagyobbikra talán már az avarok közt élt szlovénektől a Balaton (blató – sár) név ragad, s rajta marad a magyarok közt is, kik az ottani szlovéneket magokba olvasztották. A kisebbik tónak Fertő lesz a neve, mely magyar szó, ugyanazt jelentő, mint Balaton”
A történelmi adatot alapján római írások beszélnek egyrészt a Fertő tónak, a Lacus Peiso-nak nagy kiterjedéséről, másrészt arról, hogy egyszer kiszáradt.
1074-ben Salamon király a besenyőket a tóba borította, tehát akkor nagy volt a víz, 1096-ban Könyves Kálmán tanácskozást hívott össze Sopronban az „új tó partja mellé”,
Anonymus sárnak, mocsárnak nevezi a tavat. 1237-ben szó van révjogról, tehát Illmitz és Rust között vízi közlekedés volt.
1270-ben arról szólnak a feljegyzések, hogy II. Ottokár cseh király 40 lovasa és 300 gyalogosa alatt beszakadt a tó jege és vízbe fulladt.
1300-ban a tókörnyéki lakósok elhagyták a térséget. A Fraknói-vár levéltárában található a boldogasszonyi Ferences rend kézirat latin szöveg: „Fekszik ezen szentélynek (Boldogasszony) közelében egy bizonyos tó, mely közönségesen Fertőnek neveztetik, melyet a legrégibb időben soha sem láttak az országban, hanem annak helyén egykor községek álltak, melyek Fraknó várához tartoztak. Ez a tó hatalmasan terjedni és szélesedni kezdett, az 1300. évben azon időben az emberek elhagyták, a községek elmenekültek”
A XV. században annyira megáradt a tó, hogy név szerint is említett magyar községeket elöntött.
1501-ben Aventinus megadja a tó méreteit, melyek szerint a Fertő kiterjedése a mainak felelt meg. A XVI. sz. második felében hirtelen nagyon leapadt a víz, a bécsi piacról elmaradt a fertői hal. Ekkor bizottság vizsgálta az elapadás okát és megállapították, hogy gróf Nádasdy Tamásné elvezette a Rábca, ill. Répce vizét, amely eddig a Fertő ömlött. A XVII. sz. közepén újra elöntötte a víz csaknem egész árterületét, 1683-ban azonban a Bécs felé nyomuló törökök szinte száraz lábbal keltek át a tavon.
1677-ben a rusti várostoronyra rávésték a tó Rust és Illmitz közötti távolságát – 3.830 öl (7.262 m), ami ugyanannyi volt 1880-ban is. 1740-ben a tó majdnem teljesen kiszáradt, de 1786-ban 515 km2-re nőtt, tehát majdnem kétszerese a mainak.
A XIX. sz. elejéről több feljegyzés szól arról, hogy a Répce vagy a Rábca vize behatolt a Hanságba és a Fertőbe, sőt 1830-ban a Lajta folyó is betört. 1801-ben kicsi volt a tó, 1804-ben rövid időre megáradt, majd ismét apadt. 1811-ben 1000 lépéssel beljebb húzódott a víz. 1831-40 között szárazság volt és a tó majdnem egészen kiapadt. 1837-38-ban megáradt és területe 1844-ben 356 km2 –re nőtt. 1853-ban igen magas volt a vízállás, ettől fogva fokozatosan apadni kezdett, míg 1868-ban teljesen kiszáradt. 1865-ben csak Apetlonnál és Eszerházánál volt egy keskeny vízfelület. A fenékiszap kiszáradt, a só kikristályosodott, kemény, sima kéreg képződött, nagy porképződéssel. A tó fenekét sótűrő növények fedték be, a vizsgált víz “szulfát-sós , hiányoztak a kálisók, a talaj így mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan volt.
A tó kiszáradásáról gróf Széchenyi Béla számolt be. Ebben az időszakban vizsgálta meg a tó talaját a Magyaróvári Gazdasági Iskola két professzora. Hatalmas lerakódásokat találtak és véleményük szerint négy négyszögölnyi területen egy méternyire sót lehetett volna összegyűjteni. A gróf munkájából megtudjuk, hogy a Fertő vize 1869-ben kezdett ismét lassan felgyülemleni és 1874-ben már egész nyáron át 1 láb mélyvíz volt a tó közepén, 1876-ban pedig ismét régi pompájában lehetett a tavat látni, a vízmélységét 2-3 m-re becsülték.
1902-ben rendkívül alacsony vízállásnál Darányi miniszter által kiküldött szakbizottság (geológusok, vegyészek, mezőgazdák) a Fertő medencéjében 157 un. mély talajfurást és a tó négy különböző helyén 10-15 m furást végzett. A földrétegek geológiai szerkezete teljesen kizárták azt a feltevést, hogy a tavat a víz felszín alatt feltörő források táplálják.
Az 1873-ban alapított Rábaszabályozó Társulat által létesített töltések a Rába és a Rábca mentén sikeresen meggátolták az árvizek behatolását a Hanságba. A Fertő tavat a Rábcával összekötő csatorna – azaz a Hansági-főcsatorna – 1909-ben készült el és 1912.-ben átadták a tó vízszintszabályzó műtárgyát a Mekszikópusztai zsilipet.
1941 áprilisában a tó vize szokatlan magasságra emelkedett, és erős északi szél hatására a déli részen több helyen átszakította a mexikói körgátat, súlyos belvízkárokat okozva.
Az 1988-1993 száraz periódus volt, viszont 1996-ra a tó vízszintje megközelítette a 116.00 mAf. maximális értéket. Ekkor a tóból közel 180 millió m3 víz került levezetésre, a tó vízmennyiségének közel fele. A jelentős „vízcsere” a tó sóháztartásában is megmutatkozott.
2003-ra a tó vízszintje ismét rendkívül lecsökkent, 115.10 mAf. , ami újabb rekordot jelentett a szabályozott a szabályozott tóvízszint időszakában.
A régi adatokra a szakemberek mindig kissé gyanakodva tekintenek, de aligha lehet kétségbe vonni Fertőrákos területén, a virágosmajori kápolna falán lévő feliratot:
„ A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére és annak emlékezetére, hogy a rákosi hívek a kiszáradt Fertő medrén át 1869. október 3-án tartották Boldogasszonyba [mai Frauenkirchen] az első búcsújáratot.”
A jövőben a Fertő tó extrém vízállásínak kialakulását a klímaváltozás határozhatja meg. A mérések szerint a Fertő tó átlagos vízhőmérséklete növekvő tendenciát mutat, a prognosztizálható változások, a megelőző intézkedések sorozata azonban már egy másik megközelítés tárgyát képezhetik.
Győr, 2019.augusztus hó. Pannonhalmi Miklós szakértő Felhasznált irodalom kérésre a szerzőnél rendelkezésre áll.