Szigetköz, Homokmégy - Egy homokmégyi telepen megszülettek az első magyar vizák. A Viza 2020 program győri ötletgazdája reméli, hogy ezekből a hazai folyókba is juthat. A Szigetköz kiemelt jelentőségű volt korábban a halóriás ívásakor.

A tokfélék számára a folyószabályozási munkákkal a korábbi ívási helyek elérése lehetetlenné vált. Utoljára hazánkban 1987-ben Paksnál fogtak vizát. Pedig a múltban dunai halászok legnépszerűbb hala a Fekete-tengerből tavasszal a Szigetköz, Csallóköz csendes vizeibe ívni felvándorló halóriás volt. Most a Viza 2020 program és a napokban megszületett első magyar vizák okán remény van e halfaj visszatelepítésére. A programot itthon 2002-ben dolgozták ki, majd a WWF Magyarországgal történt kapcsolatfelvétel szélesítette azt. A Viza 2020 program része a fajok mesterséges szaporítása és telepítése a még megmaradt és a rekonstruált élőhelyekre.

A Rideg & Rideg Fish Farm Kft., amely tokivadékok tenyésztésére specializálódott családi mikrovállalkozás, többször is megpróbálta termékenyített vizaikra beszerzését, de ezt export-import tilalmak, valamint a magyar állatvédelmi jogszabályok lehetetlenné tették. Így „csak" vágótok-, szibériaitok- és kecsegeivadékok nevelődhettek a homokmégyi telephelyen. 2008 őszén a magyar jogszabályok kedvező változása után a kft. engedélyt kapott termékenyített vizaikra beszerzésére, ivadékok tartására. Nemrégiben értesítették Rideg Árpád haltenyésztőt, hogy legyen egy Bukaresten túli haltelepen, mert a Duna-deltából kifogott vizákat szállítottak oda.


Szaporítás: Egymázsás vizából ˝nyerték˝ az ikrát, s kerültek Magyarországra az embriók.

„Azzal fogadtak, hogy az én feladatom csak arra szorítkozhat, hogy segítek a halak lefogásánál: elmondtam, hogy ivarérett vizákat nem is láttam korábban, s csak kecsegéket szaporítottam. Mivel csupán két nőstény vizát sikerült befogni, ezért először a nagyobb hasú, 120 kilogrammos példányt választották ki a mesterséges szaporítást előkészítő hormonkezelésre. Vendéglátóink arról tájékoztattak, hogy a tervek szerint a kisebbik (körülbelül egymázsás), rosszabbnak tűnő anyahalat a biztonság kedvéért egy néhány nap múlva érkező orosz tokspecialista szaporítja. Másnap reggelre kiderült, hogy a nagy vizát nem sikerült megtermékenyíteni. Mivel az orosz tokspecialista a vízumkérelem elhúzódása miatt csak a következő héten tudott volna jönni, ezért a kényszerhelyzetben a telep vezetője megkérdezte, hogy vállalnám-e – az idényben már valószínűleg utolsó – vizaanya leszaporítását. Végül elvállaltam" – mondta Rideg Árpád.

„Nekem csak magyar pontyokból gyűjtött szárított pontyhipofízisem, meg a volt egyetemi tanárom, Horváth László professzor által kikísérletezett, szaporodást serkentő szerem volt a kisebbik vizaanya, meg az öt, egyenként 80–100 kilós vizahím szaporítására. Ha izgultam is, megpróbáltam nyugodtnak mutatkozni: sikerrel jártam, a nőstényből gyöngysorszerűen ikraszemek peregtek alá- mondta Rideg Árpád haltenyésztő.

Fáradtan, de egykilónyi duzzadt vizaikrával megrakottan értünk vissza Homokmégyre. A kisvizaembriók három nap múlva rendben kikeltek, összesen 4324 darab „kezdte el" homokmégyi életét.

Pannonhalmi Miklós, a Viza 2020 program ötletgazdája és koordinátora elmondta: ezek a vizák később vélhetően továbbtenyésztésre egy másik telepre kerülnek. ˝A hazai vizekbe vizát csak miniszteri engedéllyel szabad telepíteni: a jövő útját azonban ebben látom. A tervek – s pályázati források bevonása után – rádióadón keresztül figyelnénk mozgásukat.˝

 Eredeti cikk: kisalfold.hu