Szálka blog cikke a Viza2020-ról
Viza2020 - Szálka
A viza Magyarország őshonos vándorló halfaja volt. A középkorban a viza és a többi tokféle halászata jövedelmező tevékenység volt. A többmázsás óriási példányokat külföldön is értékesítették, Bécsben vizamészárszékek működtek, onnan szállították tovább szekéren a halat a francia meg a lengyel királyi udvarba és a német püspököknek.
A halak értékessége miatt az az egyedi eset állt elő, hogy ezeknél a halfajoknál nem a folyamszabályozás volt az első jelentkező probléma. A túlzott halászat következtében már a XVI. századtól a Közép-Dunán megritkultak a nagyméretű tokfélék. Az évszázadokon át tartó kíméletlen halászat mellett újabb kedvezőtlen hatás volt, hogy megváltoztak a tokfélék egyedfejlődését meghatározó élőhelyek. Időrendben első ezek közül az erdőirtás, ami miatt a Duna-medence természetes erdőterületeinek mintegy kétharmada eltűnt. Az erdős növényzet fogyatkozásával a vízgyűjtőre hulló csapadék lefolyása egyre gyorsabb lett, fokozódott a talajerózió, és az árhullámok levonulása is egyre szélsőségesebbé vált. Az erózió következtében megnőtt a folyó lebegtetett hordalékának mennyisége, s a kiülepedő hordalék feliszapolhatta a tokfélék kavicsos-köves aljzatú ívóterületeit.
Összegezve a viza túl volt (van) halászva, emellett romlanak az ívóterületek, de ez nem számít azóta, mióta fizikailag el van zárva az odavezető út. Természetesen a komoly vízszennyezés és hajóforgalom amúgy is elpusztítaná az ikrákat.
Ilyen körülmények között tavaly megszületett a Viza 2020 Alapítvány. Ennek célja a nevében benne van, azaz 2020-ra ismét éljen, szaporodjon, vándoroljon viza a Dunában.